Van az úgy, hogy olyasmire kell adnunk a fejünket, amit elsőre talán vonakodva vállalnánk el, de menet közben rájövünk, hogy hiba lett volna kihagyni. Legújabb videónkban Andrissal a Fetch társasjáték rejtelmeibe ástuk bele magunkat, jó kiskutyához méltóan hangosan ugattunk és képzeletbeli oszlopokat pisiltünk (megint csak képzeletben), és még csontokat is szereztünk cserébe. Bemutatjuk hát nektek a legkutyább társast kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

Andris - állítása szerint - jobban szereti a cicákat, mint a kutyákat, de még így is alig várta, hogy egy kicsit a bőrükbe bújhasson és teljesítse az útjában álló akadályokat. A Fetch családi társasjáték, ahogy már a neve is sejteti (angolul az apportírozást nevezik így), egy aktív, mozgásos játék. A dobozban találunk három kutyaálarcot óriási, lógó nyelvekkel, három műanyag tálkát (piros, kék, zöld) és összesen 9 műanyag csontot, amit a tálka színeinek megfelelően hármasával matricázhatunk fel. A cél az, hogy a csontokat a lógó nyelvvel fel kell venni, és négykézláb mászva a megfelelő színű tálkába kell helyezni. Az eredeti játékszabályzat többféle instrukcióval is szolgál (például le kell ülni, ugatni kell, stb...), de Andris kreativitásának és egy kis segítségnek köszönhetően hamar kitaláltuk a saját szabályrendszerünket. Ezt a játékot gyakorlatilag mindenki úgy tudja játszani, ahogyan szeretné. 

Az érdeklődés már a bontás után a tetőfokára hágott, hiszen még a szabályt sem olvastuk el, de Andris máris felvette a kutyus álarcot, és bősz gyakorlásba kezdett úgy is, hogy a tálkák még az asztalon voltak. A csontzsonglőrködés mesterévé válva hat évesen már azelőtt megértette a feladatot, hogy elkezdtük volna megbeszélni. Kék csont a kék tálba, piros a pirosba és zöld a zöldbe. Arról egyébként is sok teória kering, hogy a kutyák pontosan milyen színeket látnak - vagy hogy látnak-e egyáltalán -, de szerencsére a mi Andrisunk (kutyanevén Charlie) tökéletes színérzékeléssel van megáldva, így a bemelegítő feladatot is könnyedén teljesítette.

Építettünk egy akadálypályát és megbeszéltük, hogy melyiknél mi az, amit kötelezően meg kell csinálni. Például a habszivacs oszlopot meg kellett jelölni, az utolsó kisszéket pedig meg kellett kerülni, mielőtt odaérhettünk volna a saját tálkánkhoz. Mindeközben persze a csontot végig a "nyelvünkön" kellett tartani, és ha menet közben leesett, akkor nem tehettük vissza kézzel. Hát mióta van a kutyának keze, nem igaz?

A játékot 2-3 főnek ajánlják, de ha többen lennétek és több a helyetek, akár sorversenyt is lehet belőle rendezni. Valóban nagyon rugalmas játékról van szó, amibe gyakorlatilag bármilyen házi szabályt bele lehet szőni. Játszhatjuk a nappaliban, az egész házban, de még a kertben is, hogyha szeretnénk, és minden korosztály számára rekeszizmokat megmozgató élményben lesz részünk. Andris azt mondta, hogy ő otthon is nagyon szívesen Fetch-ezne a barátaival, ezen felbuzdulásból pedig a magunk részéről tökéletes bulijátéknak kiáltottuk ki, ami nem hiányozhat egy otthoni születésnapi zsúr programjai közül.

Nézzétek meg videón, hogy pontosan hogyan küzdött meg egymással Fetch és Charlie az akadálypályán! Egy kicsit arról is ötleteltünk, hogy miként lehetne még izgalmasabbá tenni a játékot, és azt is megbeszéltük, hogy Andris szerint milyennek kell lennie egy jó kutyának. Segítek... Erre a válaszra biztosan nem számítotok!